Eljutottál az elfogadás szintjére. Már nem gerjeszt haragra, már nem bánt. Sőt, ekkorra már megtanulsz profitálni belőle, épülsz, fejlődsz általa. A múltat megváltoztatni nem lehet, de a jövőben elkerülheted a hasonló eseményeket. Túl vagy a folyamaton és elengedted. Megoldással a kezedben, most már képes vagy érdemben tovább lépni.

A következő héten a megbocsátásról és a háláról lesz szó, mely az elengedési folyamat, elengedhetetlen része. Olvass minket akkor is. Addig is szép hétvégét. :-)

Van egy jó hírem a számodra! Oly hosszú és kalandos út után, végre a célegyenesben vagy. Gratulálok! :-) Ebben a szakaszban megjelenik a kreativitás, a jövőben való gondolkodás és tervezés. Nem csak a továbblépésről van itt szó, hanem erre a pontra elfogadtad az eseményt, ami Téged ért és már tudsz tanulni belőle. Felismered, hogyan hat a jövődre, megoldást keresel. Már nem a problémát látod, hanem az előre lépésen/tovább lépésen gondolkodsz. Ekkor már képes vagy az eseményt távolabbról, mint egy külső szemlélő értelmezni, képes vagy elhelyezni magadban és képes vagy a történteket a maguk helyén kezelni.

Ez egy pozitív várakozással teljes időszak.

Már nem haragszom, talán a fájdalmam is kevesebb. Már nem olyan komor és sötét a múlt. Rózsaszínben látok mindent. A mit tehettem volna, nem feltétlen arra utal ebben az esetben, hogy önmagam ostorozom. Egyfajta merengés a múltban, felismerem a hibákat és megbeszélem magammal, hogy legközelebb nem úgy teszem.

Innen már látszik az alagút végén a fény. Éppen ezért sokan szeretnek ebben a stádiumban, hosszasan elidőzni. Nem eresztik a múltat. A "vizsgálódás" indokával, még elidőznek benne egy kicsit. Ebben a nosztalgikus hangulatban, nem lehet a maga valóságában érzékelni az elmúlt eseményeket. Az idő és az a bizonyos rózsaszín szemüveg mindent megszépít, csak a jó dolgokat emeli ki, csak arra emlékezünk.

DE vigyázat, CSALÓKA! Ez nem a jelen, nem is a jövő felé mutat. Bent rekedtünk a múltban, leültünk kényelmesen, háttal a jövőnek. Ebben a pozícióban nem látjuk meg a lehetőségeket. Fejlődésünk megáll, megreked. Csak egy álomvilágban élünk és lehet, hogy amikor felébredünk, ráeszmélünk, hogy elment mellettünk a világ.

Ha ebben a helyzetben vagy, ismerd fel és hagyd magad kirángatni ebből az állapotból. Döntésedet az elején azért hoztad meg, hogy túllépj ezen is és megérkezz a jövődbe. Ne gátold önmagad! Ne engedd meg magadnak, hogy saját fejlődésed útjába állj!

Amikor kiteljesedik bennünk a fájdalom, akkor éljük meg haragunkat igazán. Először a másikat hibáztatjuk. Ő tehet mindenről, az egész csak az ő hibája. Aztán önmagunk felé fordulunk, önértékelésünket keményen romboljuk, másképp tehettem volna... stb.

A harag önmagában nem bűn. A probléma abból adódik, ha rosszul kezeljük. Gondoltál már arra, hogy a harag, egyfajta törődés? Törődsz a másikkal. Iránta érzett érzelmeid kifejezése. Lehet, nem éppen pozitív értelemben, de foglalkozol vele. DE, egy nagy fegyver van ilyenkor a kezedben, ami bizony feléd irányul. Bármennyire is úgy érzed, hogy a haragból merítesz erőt a tovább lépéshez, ez hazugság. Dr. Harold Bloomfield írja: "A megoldatlan érzelmi fájdalmak pusztítóan hatnak az immunrendszerre, a szívműködésre, a hormonszintre, és más fiziológiai funkciókra. Meg kell békülnünk a múltunkkal, mert szó szerint az életünk múlhat rajta." Döbbenetes, igaz!

Hogyan mássz ki a haragból?

• Ne a téged ért veszteség legyen a középpontban, hanem keresd meg azokat, amiket tanultál belőle.
• Hagyj fel a szégyenérzettel. (szégyenled azt aki vagy - pedig nincs rá semmi okod)
• Ne büntesd maga tovább, "a mi lett volna ha..." szöveggel.
• Lépj tovább. Fogadd el, hogy érzel haragot, félelmet, szorongást. Ne tagadd meg őket, ez is a folyamat része. De tudd, hogy ezek nem életed részei, tudd, hogy mikor kell letenned őket. Előre nézz, háttal nem mehetsz a jövődbe.

Ehhez a témakörhöz kapcsolódik szorosan a megbocsátás, a hála és a szeretet. Ezekről is nemsokára olvashatsz.

A harag olyan, mintha egy menő sportkocsiban lennél. Gázt adsz, felpörög a motor és száguldasz, tiéd az egész világ, és csak ekkor jössz rá, hogy nem fog a fék. Ha haragszol, még inkább türelmesnek kell lenned. Haragunk lendületében ugyanis tehetünk vagy mondhatunk olyat, amit később megbánhatunk. Nem úgy akartuk, nem ezt akartuk. Később sokkal nehezebb lesz magyarázkodni, inkább előzzük meg a bajt.

Vizsgáld meg magad és a helyzetet:

• Jogos a haragod? - van, hogy igen, de van, hogy nem.
• Valóban megéri másokat is belevonni? - ugyanis a dühöd kihat a környezetedre.
• A megkönnyebbülés, melyet a harag kiadásával érzel, megéri az eredményt? - a harag túlzásokra vezet, olyan dolgokat mondat ki veled, amit már nem tudsz visszavonni.

Segítségre van szükséged?

A hiány érzet, testi szinten jelenik meg. Fizikális fájdalmat vált ki. Ürességet érzel, hiányt. Az elengedéshez ezen a szakaszon is át kell esni. Meg kell tanulni megélni, együtt élni vele, majd egy új életformát kialakítani, amiben már a hiányunk tárgya nem szerepel. A folyamat mindenkinél más hosszúságú, ezért adj magadnak elég időt. Légy türelmes magadhoz és másokkal. Valójában ez nem egy lefelé vezető út, bármennyire is úgy érzed. Hanem a kifelé vezető. Az időt te szabod, amikor a továbblépéshez elértél, tudni fogod, mert természetesnek fogod érezni.

Az elengedési folyamatban a hiány az, ami sokszor, sokféle képen, újra és újra előjöhet. Azt gondolod, már rég letetted és túl vagy rajta, de jön egy ünnep, egy jeles dátum, egy emlékezetes hely, egy illat, egy szín... és hopp!, újra ott van. Ne csüggedj! Tudod!, hoztál egy döntést, és bizony úton vagy. Ez az utadnak csak egy szakasza. Már átmentél rajta, újra sikerülni fog! Ahogy telik az idő, egyre gyorsabban és egyre könnyebben veszed majd ezt az akadályt. Mi bátorítunk és veled vagyunk. :-)

Ha segítség kell, elérhetőségeink egyikén vedd fel velünk a kapcsolatot itt.

A fájdalom ebben az esetben, önsajnálat. Tudományosan bizonyított tény, hogy az a cselekvés, amit 39 napon át rendszeresen végzünk, a szokásunkká válik. Ugyan ez fordítva is igaz, ha 39 napig nem tesszük, akkor az megszűnik.

HA!, kedves olvasó, szinte hallom, ahogy megkönnyebbülsz. Csak ennyi lenne, kicsit több mint egy hónap. Ez menni fog. Valóban ilyen egyszerű lenne? 39 napos "nem tevéssel" feloldhatunk egy lelki eredetű dolgot. Ami lehet, hogy egyébként egy kedvelt tevékenységed? Sajnos ez nem ilyen egyszerű, de mint már korábban írtam, haladunk a szív felé és ez nagyon jó! Ez is egy olyan állomás, ahol többet megtudhatsz/megtapasztalhatsz magadról. Hát akkor kalandra fel!

Fontos felismerned, hogy önsajnálatod milyen célt szolgál. Önigazolást akarsz nyerni, kényelmes ez a szerep, talán még függésben is vagy vele. Az önsajnálat minden esetben az egyénre koncentrál. Olyan külső szemlélőket gyűjtesz magad köré, akik ebben a dologban melléd tudnak állni, és a teóriákat veled együtt osztják. Igazából, ezekkel az emberekkel nem őszinte a kapcsolatod, csak éppen aktuális igazad alátámasztására kellenek. Így valódi barátaid eltávolodnak, később elvesztheted őket és a folytonos sajnálkozások depresszióhoz vezetnek. Befelé forduló, elszigetelt állapotba kerülsz. Ugye te sem szeretnél ebbe a mókuskerékbe kerülni?! (ha épp ilyen helyzetben vagy, keress minket bátran elérhetőségeink valamelyikén itt)

Tehát, minél előbb ismered fel, hogy önsajnálatba burkolózol, annál hamarabb továbbléphetsz.

A fájdalmat meg kell élni, de nem szabad belesüllyedni. Ne az önsajnálat irányába fordulj. Ha kell sírj, ha kell kiabálj, vezesd le a fájdalmad (vigyázva, hogy nem másokon!). Éld meg, a maga őszinte, tisztaságában. Mindeközben tudatosítsd magadban, hogy van élet a fájdalmon túl is. Ha kell, keress egy közösséget, akik segítenek a feloldásban. Ne zárkózz magadba, törekedj a közösség építésre. Ha nem tudsz senkivel sem beszélni, úgy érzed egyedül vagy, úgysem ért meg senki, mond el Istennek. Mond el minden fájdalmad, dühöd, sértettséged, őszintén, ami a szíveden, az a szádon. Csak ketten halljátok. Te és Isten.

Ha úgy érzed egyedül nem megy, segítség itt!

Jelentkezz!

Az elengedési folyamat fázisai: fájdalom, hiány, harag a másik felé, harag önmagam felé, mit tehettem volna, mit tehetek, belenyugvás/elfogadás/elengedés.

Ezeket a lépéseket fogjuk megvizsgálni a következő napokban.

A sérelemből a gyógyulás felé vezető út első lépése egy döntés volt. Akarod a gyógyulást, elengeded... Szépen hangzik, de mit veszel észre magadon? Lehet, hogy nem volt őszinte? Csak úgy mondtad?

Semmi baj. Ne legyen lelkiismeret furdalásod. Valójában nagyon is ügyes vagy!!! Gratulálok!!! Meghoztál egy igen komoly döntést, elindultál egy keskeny úton, ami hosszú lesz, néha lehet meg kell állnod és leülnöd. Aztán újra nekifutni. Lehet, hogy lesz, aminek többször is neki kell futni és újra és újra megtenni. De mindig az első lépés a legnehezebb, a döntés.

Az elengedés valójában egy folyamat, számtalan állomással, olyanokkal, amelyek nem lesznek elsőre szimpatikusak. Közben jobban megismered magad, a környezetet. Akár egy érdekes utazás. Ha neked könnyebb, így is felfoghatod.

Tudod, az elengedéshez, nem csak döntés/döntések kellenek, hanem a szív is. A döntés a 10%, a többi a szív dolga. És bár az agy és a szív között kb. 30 cm az út, mégis ezt talán a világ leghosszabb és sokszor a legnehezebben megtehető szakasza.