Már nem haragszom, talán a fájdalmam is kevesebb. Már nem olyan komor és sötét a múlt. Rózsaszínben látok mindent. A mit tehettem volna, nem feltétlen arra utal ebben az esetben, hogy önmagam ostorozom. Egyfajta merengés a múltban, felismerem a hibákat és megbeszélem magammal, hogy legközelebb nem úgy teszem.

Innen már látszik az alagút végén a fény. Éppen ezért sokan szeretnek ebben a stádiumban, hosszasan elidőzni. Nem eresztik a múltat. A "vizsgálódás" indokával, még elidőznek benne egy kicsit. Ebben a nosztalgikus hangulatban, nem lehet a maga valóságában érzékelni az elmúlt eseményeket. Az idő és az a bizonyos rózsaszín szemüveg mindent megszépít, csak a jó dolgokat emeli ki, csak arra emlékezünk.

DE vigyázat, CSALÓKA! Ez nem a jelen, nem is a jövő felé mutat. Bent rekedtünk a múltban, leültünk kényelmesen, háttal a jövőnek. Ebben a pozícióban nem látjuk meg a lehetőségeket. Fejlődésünk megáll, megreked. Csak egy álomvilágban élünk és lehet, hogy amikor felébredünk, ráeszmélünk, hogy elment mellettünk a világ.

Ha ebben a helyzetben vagy, ismerd fel és hagyd magad kirángatni ebből az állapotból. Döntésedet az elején azért hoztad meg, hogy túllépj ezen is és megérkezz a jövődbe. Ne gátold önmagad! Ne engedd meg magadnak, hogy saját fejlődésed útjába állj!