Társadalmunk nyughatatlan kereső állapotban van. Folyamatosan tanfolyamokra járunk, konferenciákra és különböző szemináriumokra. Szüntelen keressük életünk változásának az alapját, a mozgató rugóját. Hajszoljuk a változást, hogy egyre jobban és fájdalom mentesebben élhessünk. A legújabb trendeket is ismerjük, kipróbálunk bármit, ami szerintünk hasznos és használható. Lelkesen belevágunk mindenbe..., aztán..., telnek a hetek..., nincs változás..., és a lelkesedés alábbhagy, és hirtelen rádöbbenünk, hogy ott vagyunk, ahol elkezdtük. Bejártunk egy hosszú, esetleg fárasztó utat, de lehet..., hiába.
Nem változtunk.
De az ember képes változni, valami belső dolog hív és mozdít újra, és indulunk megint. Könyveket veszünk: "segíts magadon", "valósítsd meg önmagad", "légy a magad ura", "teremtsd meg saját valódat" stb. A változáshoz tényleg befelé kell fordulni? Elszigetelődve ezzel a világtól, magunkra figyelve, önmagunkra számítva, önmagunkból merítve...? De hogyan merítsünk magunkból, amikor éppen keressük, mert nekünk sincs?
Honnan vegyük az erőt a változáshoz? Vagy az, hogy az ember képes változni, csak egy hangzatos, demagóg szöveg? Feladtuk tényleg...? Vágyunk a változásra, de valójában magunk sem hisszük el, hogy képesek vagyunk rá...?
