Miközben "napi szösszeneteinkben a boldogságról és a szeretetnyelvekről" olvastál, mit figyeltél meg? Azon túl, hogy a figyelmed ne Önmagadra irányuljon, ne befelé összpontosítson, észrevehetted, hogy a másikra való figyelés mennyire "melós". Nem könnyű feladat valakivel kapcsolatot kiépíteni, ráadásul jó kapcsolatot, megismerni a másikat és hosszú éveken keresztül ápolni. Mert, bizony a kapcsolatok, legyen az baráti, szerelmi, bizony törékenyek.

De ne riasszon el ez a feladat. Tudom, hogy elszemélytelenedett világunkban, nem olyan egyszerű, a személyes kapcsolatok kialakítása, megőrzése és megtartása. Rengeteg áldozattal jár, kitartás, megértés, szeretet kell hozzá és egy nagy adag felelősség. Felelősséget vállalni bizony nem szeretünk. Talán nem is volt, olyan elöljárónk, aki ezt hitelesen be tudta mutatni nekünk, így nem is volt mit megtanulnunk. A, talán nagyobb baj az, hogy ha mi magunk nem ismerjük, hogyan adhatnánk tovább, a most felnövekvő generációnak. Kitől tanulják meg, hogy az életben vannak komoly dolgok, amik felelősséggel járnak? Mit tegyünk, amikor gyermekünk naphosszat az internet virtuális világában él, Chatel, TV-t néz, megoszt és még sorolhatnám. Mindezt teszi személytelenül, a gép mögé "bújva". Mert ha felelősséget kellene vállalni, akkor ki lehet kapcsolni, ki lehet lépni, ott lehet hagyni, lehet arra hivatkozni, hogy ő nem is úgy írta, rossz hangsúllyal olvastad stb.

Igen, a blog is ugyan ez a kategória. Személytelenül, arctalanul, próbálom felvenni a kapcsolatot a világgal. Azért, hogy egyéb lehetőséget ajánlva, személyes kapcsolatra invitáljalak. Olyan lehetőség ez, ahol nem csak a kapcsolatépítésről, a felelősségvállalás fontosságáról beszélgetünk, hanem egyéb más témákról is, amik érdekelhetnek Téged, kedves Olvasóm.